Egyszer volt, hol nem volt, a Vörös-tengeren túl, ahol Bendegúz jajgatva túr, kibújt a földből egy vörös orrú felhőkarcoló.

Megkérdezte Bendegúztól:

- Mi a baj kisember?

- Elvesztettem a gázálarcom!

- Minek azt neked?

- Mert tűzoltósdit akarok játszani.

- Ne sírdogálj, hanem menj fel a legfelső emeletemre, és nézz körül, hogy látod-e?

Felment a legfelső emeletre, és látta, hogy a Vörös-tenger közepén egy szigeten van a keresett gázálarc. Ott talált egy táltos sámlit, amivel se perc alatt a szigeten termett. A gázálarccal a kezében addig ugrált, míg akkorát nem ugrott, hogy a lendülettől visszapattant a szárazföldre.

 Egyik reggel arra ébredt, hogy füstszagot érez. Kinézett az ablakon, és látta, hogy a felhőkarcoló lángokban áll. Bendegúz mikor meglátta az égő épületet, felpattant a szirénázó sámlira, és elrepült a tűzoltókig. A tűzoltóságon nem talált senkit, ezért maga mentette meg a felhőkarcolót.

A felhőkarcoló hálásan megköszönte a segítséget, és addig élhetett a hős a luxuslakosztályában, amíg le nem kopott a bőre a sok-sok pancsolástól a dzsakudziban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.